Aranyvér

Teljesen normális csütörtök volt, a karácsonyi szünet előtti utolsó héten. Cassiopeia sikerrel elsajátította a bájital főzés mesterségét, de, mint arra rá is mutatott, ehhez nincs szükség varázserőre. Dumbledore erre csak egy fejcsóválással reagált, és a válasza, mint általában mindig, most is ugyanaz volt.
„Higgy egy kicsit magadban. Higgy a csodában. Higgy a varázslatban. Higgy abban, akivé a mágia által válhatsz.”
Súlyos szavak voltak ezek, és Cassy tudta, hogy értenie kéne, mit akar velük mondani, de nem ment. Gyereknek érezte még magát ehhez az egészhez.
Ezen a normális csütörtökön azonban Dumbledore nem traktálta a filozófiai mondataival, sem túl nehéz varázslatokkal. Még csak a levitációt sem gyakorolták. Az igazgató sátorként összetámasztott ujjai felett meredt Cassyre, átható kék tekintetével, szótlanul méregette a lányt. Cassiopeia már éppen szólni akart, mikor végre Albus is beszélni kezdett.
- Nem fog sikerülni – mondta, és Cassy további magyarázat nélkül is értette, hogy a férfi a varázslatokra gondolt. Nem titkolhatta, hogy csalódott volt. Három hónapja volt itt és ez alatt a három hónap alatt azért hitegette magát. Most kiderült, hogy teljesen feleslegesen. Már rá akarta vágni, hogy mindig is tudta, de Albus újra megszólalt.
- A kastélyt még mindig látod, és még mindig nem hagyhatod el. Azért nem megy, mert hiába kérlek, nem hiszel. A hit, az elhatározás sok mindenen átsegít minket, Cassy. Csak azt kérem, gondolkodj el azon, hogy kerülhettél ide. Én már sejtem. Ha a lelked mélyére nézel, te is meg fogod érteni. Nincsenek véletlenek, vésd ezt a fejedbe.
Elhallgatott és a lány nem tudta, hogy mit kéne mondani. Kellene-e bármit is szólnia.
- Kérlek, a következő két napban ne gyere. Neked kicsit hosszabb lesz a szüneted – mosolygott a professzor. – Ugyanakkor, ha van kedved, elkísérheted Miss Reynoldsot az óráira. Tanúságos lesz, hidd el nekem.
Cassy először bólintott, majd hirtelen kifakadt.
- Ha sejti, miért tart itt a kastély, azt is sejtenie kell, hogy hogy juthatok haza – kiabálta. – Nem tarthat itt az akaratom ellenére. Haza akarok menni!
- A saját félelmeidet nem győzhetem le helyetted, a falakat, amik fogva tartanak a te feladatod áttörni – mondta halkan, és Cassiopeia eltátotta a száját.
- Ezt úgy értette, hogy magam miatta vagyok itt?
- Igen. Most pedig, kérem, hagyja el a szobát. Az órának vége.

Az órának vége, mi? – pufogott. Igazságtalannak érezte a férfit, mint aki nem is akar segíteni. Észre sem vette, hogy már a klubhelységénél áll és meg kéne kopogtatnia az ajtót, hogy hallja a kérdést, majd belépjen.
Egy kart érzett a derekán. Az ilyen személyes érintésektől kirázza a hideg Regulus akciója óta. A „támadóra” nézett, de „csak” Sirius volt az. Fekete haja a jégkék szemébe hullott. Megrázta a fejét mire egy-két tincs arrébb szállt.
- Szia, Cassy – mosolygott. A lány szerette ezt a mosolyt, hiába is próbálta tagadni.
- Hali – sóhajtott a lány és átvetette kezében tartott táskáját a válla felett, miután szembe fordult a sráccal. Sirius összevonta a szemöldökét.
- Valami baj van? – kérdezte. Cassiopeia megrázta a fejét.
- Mostantól veletek, illetve Caroline-nal fogok órákra járni. Dumbledore szerint jót tesz a nekem – horkantott.
- Miért érzem úgy, hogy nem vagy elragadtatva? – vigyorgott Sirius.
- Nem is tudom – gúnyolódott Cassy. – Talán nincs kedvem egész nap a folyosókon kószálni, hátha összetalálkozok valamelyik mardekáros pajtásommal? – kérdezte ironikusan.
A vele szemben álló srác egy elbűvölő mosolyt villantott rá.
- Ha gondolod, miután ledobtad a táskát, sétálhatnánk egyet.
- Nem kéne órán lenned? – vonta fel a szemöldökét Cassiopeia. Na nem mintha ellenére lett volna a fiú ajánlata, de azt még sem várhatja el tőle, hogy bajba keveredjen miatta, meg amiatt, hogy Cassyről állandóan gondoskodni kell.
- Egy kis lógás sosem árt – vonta meg a vállát Sirius. – Meg aztán ki tudja, mikor lesz szükséged egy kis segítségre…
- Fekete herceg szőke lovon, vagy mi? – nevetett a lány. Megválaszolta a belépő kérdést, ledobta a klubhelyiségben és visszasietett az ajtóban rá várakozó fiúhoz.
- Mehetünk, hölgyem? – kérdezte és felajánlotta a karját. Cassy belékarolt és elmosolyodott. Ez egy kellemes délutánnak ígérkezett.
Örült, hogy ezen a napon legalább egy jó dolog történt vele.

Drága Fiam!

Tudom a kapcsolatunk nem éppen volt felhőtlen. Soha. Igen, ez részben talán az én hibám is. Ha nem lettél volna olyan hálátlan, bajkeverő… na de mindegy. Ami történt megtörtént.
Szeretném, ha tudnád, hogy fontos vagy nekem. A Black család tagja, akinek még helye van a családfánkon. Az aranyvérűeknek össze kell tartaniuk.
Ezért is írok neked. Bánt, hogy elmentél és az, hogy a különleges véredet, a rendkívüliségedet elpocsékolod. Méghozzá muglikra.
Erről a sajnálatos hírről szeretet Bellatrix unokanővéredtől és kedves öcsédtől értesültem. Pennát ragadtam hát, hogy hathassak a józan eszedre.
Hát tényleg félvér utódot hagynál magad után? Azt várod, hogy tétlenül nézzük, ahogy megfertőzöd a Blackek csodálatos vérvonalát? Elment a józan eszed?
Nem tudom ki ez a lány. Lehet, hogy különleges szépség, bár szerény véleményem szerint az évek múlásával csak a te ízlésed lett pocsékabb. Szóval nem tudom, kis őt, de jobban tennéd, ha a saját és a családod érdekében békén hagynád. Hidd el nekem, ahogy magunkat ismerem a végén még a kislánynak is baja eshet. Ahogy hallom. Még varázsolni sem tud…
Életedben egyetlen egyszer hallgass jó anyádra és ne az ostoba mugliimádó barátaid befolyásoljanak. Te is tudod, hogy ennek nem lehet jó vége, egyikőtök szempontjából sem.
Te aranyvérű vagy, ezt nem szabad elfelejtened, mert a mi világunkban, azokban a körökben ahol neked mozognod kéne, ott igenis számít a vér.
Egy lány sem ér annyit, hogy végleg feladd saját magadat, családod ősi hagyományait – reménykedem benne, hogy te is így gondolod.
Fontold meg édesanyád tanácsait. Ha mellettünk döntesz, tárt karokkal várunk. Ha a lány mellett… Ne felejtsd el, hogy nem lesz több lehetőséged.
Hát tényleg hátat akarsz fordítani nekünk?

Szerető édesanyád: Walburga Black

James lélekszakadva rohant a folyosón, mögötte kicsit lemaradva Lily. Meg kell találniuk Caroline-t. Ha Sirius meglátja azt a levelet, akkor nagyon, nagyon, nagyon ki fog bukni.
Ők nem akarták elolvasni, de tényleg! Csak hát ott állt, egy ezüst tőrrel Sirius ágytámlájának szegezve és megakadt a szeme a cikornyás íráson. Nem volt boldog attól, amit olvasott. Lilyt sem nyűgözte le valami nagyon a dolog.
Ha Mrs Black el akarja szakítani Siriust attól a lánytól, azt nagyon meg fogja bánni, ebben James biztos volt. Siriust soha nem érdekelték a lányok, legalábbis nem különösképpen. Cassy az első lány, akihez igazán vonzódik. Bár James nem értette, hogy mi az, ami megfogta benne, ettől függetlenül odáig volt érte. Örült, hogy annyi év szenvedés után végre van valakije, akire számíthat. Mert hát a vak is láthatta, hogy a lány sem közömbös.
Erre jönnek a Blackek. Mint mindig megint tönkre akarják tenni a barátja boldogságát. Mit számít a vér?
Nagyon is sokat. – Ez állt a levélben. Megspékelve egy burkolt fenyegetéssel.
James fújt egyet.
Kitagadták.
Siriust kitagadták! Akkor meg mit érdekli őket, hogy kivel van, és mit csinál? Ez az egész annak a gyíkarc Regulusnak köszönhető. Mert tetszik neki a lány és meg akarja húzni. Ennyi. Savanyú a szőlő.
- Potter, a francba is, várj már meg! – hallotta Lily hangját. Lefékezett és bevárta a vörös ciklont. – Hol van az a trükkös térképed, hm? Rohanás közben nem fogjuk megtalálni Carie-t, csak kiköhögjük a tüdőnket. Engem is felhúzott az a levél. Sirius az én barátom is. De ha nem tudunk hideg fejjel gondolkodni, akkor nem tudjuk megfékezni, ha tombolni fog – mutatott rá.
James bólintott. Lilynek igaza van. Előkotorta a Tekergők Térképét és lassabb iramban követni kezdték a könyvtár felé tartó Caroline nevű pöttyöt.

Carie arca eltorzult a dühtől.
- Hogy meri… - mérgében beszélni alig tudott, a pergamen kezében tartott széle meggyűrődött. Miután átfutotta a levelet érzelmek egész sora futott át az arcán. Hitetlenkedés, megrökönyödés, szánalom, harag és végül fékezhetetlen düh. – Az a sápadt banya bele rondít az életünk. A Roxfort tényleg egy olyan hely, ahol valakinek mindig kevernie kell a szart, de komolyan mondom. Az a kis pöcs Regulus és a drága unokanővére, azok tehetnek mindenről. És még van képe fenyegetőzni… - levegőért kapott, felháborodásában azt sem kapott rendesen.
- Ezt Siriusnak is látnia kell. Nem hiszem el, hogy volt képe megfenyegetni! A saját fiát!
Remegő kézzel visszaadta Jamesnek a levelet.
- Nem tudod véletlenül, hol vannak? Azt hiszem Sirius és Cassy együtt tűntek el – nézett a lányra a fiú. De Caroline megrázta a fejét.
- Fogalmam sincs.
Sok időt töltöttek keresgéléssel, míg végül kinéztek az ablakon. Odakint havazott.
Friss hótakaró terült szét a parkon, nagy pelyhekben hullottak az ezüstös, megfagyott esőcseppek. A Tiltott Rengeteg kopasz fáinak ágain is megültek a szemek és a parkban több kisebb-nagyobb gyerek sétált vagy éppen szaladgált. Mindenki örült a fehér csodának.
A három fiatal egymásra nézett. Egyértelmű volt, merre kell keresniük két barátjukat.

Az öt fiatal a szükség szobájában ült, illetve Sirius fel-alá járkált. A levél rövid úton cafatokban, majd a kályhában égve végezte. A fiú dühöngött – James egyszer sem látta még őt ilyennek hosszú barátságuk ideje alatt.
- Sirius – szólalt meg tétován Cassy. – Ha bajba kerülsz miattam, igazán nem fogok megsértődni, ha nem akarsz velem többet találkozni.
- Cassy nehogy te is elkezd, mert attól csak még dühösebb leszek – sziszegte a fiú, rá sem nézve a lányra. – Természetesen az anyám egy idióta, Reg meg gennyláda, de ez nem jelent semmit. Csak meg akar húzni.
A lány szeme tágra nyílt. – Mit akar csinálni? – kérdezte tétován. Még soha nem hallotta ezt a szót: „meghúzni”.
Azt akarja, hogy lefeküdj vele – sóhajtotta Lily. – Kihasznál. Siriusnak igaza van: ha egyedül hagy könnyebben bánthatnak…
- De így Sirius fogja megbánni – csattant fel Cassiopeia. Elege volt abból, hogy mióta itt van, mindenki őt pécézte ki, és hogy nem lehet együtt Siriusszal, pedig álmai sráca itt van egy karnyújtásnyira. – Jobb lett volna, ha soha nem jövök ide! Itt mindenki vérmániás… Állandóan keresztbe tesznek nekem, mindenki utál. Sirius, hallgass édesanyádra. Nem akarom, hogy bajod essen… Ha ennek az az ára, hogy Regulus…
- Te normális vagy? – horkantott Caroline. – Nem tűnik fel, hogy Sirius magasról leszarja, mit gondol az anyja? Érted aggódik, te meg itt a testeddel játszol. Miután végigment rajtad az egész Mardekár és teljesen kiégtél, akkor mi lesz? Megmondtam már, a Roxfort nem játszótér. Itt nem hátrálhatsz meg, és nem ajánlhatod fel magadat ribancnak. Fontos vagy nekünk – tette hozzá szelídebben.
- És van valami ötleted, Miss Nagyokos Caroline? Mert nem őrködhetünk állandóan Cassy mellett. Akkor sem, ha mondjuk Remus és Peter is segíteni. Mindannyiunknak órái vannak. Senki nem várhatja, hogy még a mosdóba is kísérgessük.
- Azt én is tudom – felelte Carie, majd sejtelmesen elmosolyodott. – De mit szólnátok, ha még jobban felhúznánk az agyukat?
- Hogy aztán valakinek nagyobb baja essen? Na nem… - morgott Sirius, de Caroline ügyet sem vetett rá.
- El kéne játszanotok, hogy tényleg együtt vagytok, és rá is játszhatnátok. Úgy igazán. Nyali-fali, csöpögés, tudjátok – vigyorgott.
Cassy elpirult még a gondolatra is. Hiszen egész életében egyetlen egyszer csókolózott és az sem volt valami nagyon kellemes. Na de hogy az egész iskola előtt! Ez már tényleg túlzás lenne.
- Miért is ne – csatlakozott Lily és James. – Akkor Siriusnak és Cassynek lenne oka állandóan együtt lenni, valaki mindig figyelné…
- És egy darabig órára is járhatsz velünk – motyogta Sirius. Olyan fejet vágott, mint akinek megtetszett az ötlet.
- Ti nem vagytok normálisak – csóválta a fejét hitetlenkedve.
- Szerintem jó ötlet – vont vállat James. – A saját testi épséged érdekében is.
Cassy felsóhajtott. Egy darabig vitatkozott magával, hogy kibökje-e, ami bántja, vagy hallgasson. Végül a beszéd mellett döntött.
- Engem feszélyezne, ha azt hinnék az emberek, hogy Sirius és én…
Az említett arca eltorzult?
- Talán szégyellsz? - kérdezte furcsán semleges hangon. Cassiopeia megijedt.
- Dehogyis! – visszakozott. – Csak nekem még soha… soha nem voltam fiúval és állandóan zavarban lennék…
Sirius felkacagott. Cassy gyomra görcsbe rándult, szerette, amikor a fiú nevet. A lány felé fordult.
- Hát, ha csak ennyin múlik, könnyen tehetünk az ellen, hogy nagyobb bele éléssel tudd játszani a szerepedet.
- Igen? És mégis hogyan? – érdeklődött Cassy?
Sirius gyors léptekkel annál a fotelnél termett, ahol a lány ült. Két kézzel az ülőalkalmatosság karfájának támaszkodott, lehajolt majd könnyed csókot nyomott a lány ajkaira.
Cassy meglepődött, de a kellemes érzés, ami végig futott a tagjain legyőzött minden más érvet és érzelmet. Kissé szétnyitotta az ajkait és a csók elmélyült…